Soha nem késő újba kezdeni...

2019.nov.22.
Írta: Krisztina Benefi Szólj hozzá!

Hát mégis?...

Nem akartam komolyabban foglalkozni a fotózással, de nemrégiben szembe jött velem egy lehetőség. Kihasználatlanság miatt eladásra kínáltak egy Canon EOS 1200D fényképezőgépet. Egy hetet adtam magamnak, hogy ne "impulzus vásárló" legyek, de nem tudtam magam mögött hagyni...

Ma kézhez kaptam életem első komoly digitális fényképezőgépét. Igazából még a nevében lévő rövidítések is gondot okoznak, de meg fogom tanulni kezelni. :D Használni fogom, mert olyan jó érzés, amikor a gombra kattintva megörökítem azt, amit a kis ablakon keresztül látok! (Szigorúan szakmai kifejezéssel élve. ;) )

Minden bizonnyal gyermekeim lesznek a kísérleti nyuszikák, úgyhogy sok új fotó várható róluk a közeljövőben. Azt hiszem, nem fogják bánni... :)

Szépség, ami nem csak belülről...?

Mondják, a szépség belülről fakad, de 40 éves pályafutásom alatt, amit az Élet nevű helyen töltöttem, azt tapasztaltam, hogy nem elég. Nem elég belül szépnek lenni. 

Egyáltalán, milyen az, ha valaki belül szép? Kedves, jóindulatú, nyugodt, önzetlen? Jókedélyű, humoros? Okos, intelligens, sziporkázó? Magabiztos, céltudatos? Ezek a belső tulajdonságok elegek, hogy valakit szépnek tartsanak? Illetve kis csavarral: hogy vonzó legyen mások szemében?

A válaszom: igen. A vonzalom keltésére alkalmasak, amíg az érintkezés arctalan médiumokon - pl. telefonon vagy levelezésen - keresztül zajlik.
A kimondott vagy leírt gondolatok feketén-fehéren a levelezőpartner belső lényét tükrözik, az alapján ítéljük meg őt anélkül, hogy fizikális síkon ismernénk. Ugyanakkor egy személyes találkozásnál nem tudjuk fölülírni a biokémiát, az emberek között első látásra kialakuló szimpátiát vagy antipátiát. Hiába ismerjük a partner belső gondolatvilágát, gyönyörű lelkét, ha a külseje mégsem elég vonzó számunkra. Nem lesz folytatás.

Ahhoz tehát, hogy belső szépségünk gyümölcse beérhessen, mindenképpen törődnünk kell a külsőnkkel - egy egészséges határig, amíg a lehetőségeinkből a legjobbat tudjuk kihozni drasztikus beavatkozás nélkül. Ez lehet egy új frizura, hozzánk illő ruha, egy finom illat, testünk kényeztetése krémekkel, vagy arcunk szép részeinek kiemelése sminkkel. Valami vagy minden, amitől mi magunk szépnek, vonzónak érezzük magunkat. És ki miatt is kell(ene) csinálnunk ezt az egészet? Hát saját magunk miatt! Persze jó, ha párunk, gyermekünk, barátnőnk vagy munkatársunk megdícsér, hogy milyen jól nézünk ki, de alapvetően magadért tedd, amit teszel, hogy belül te magad is érezd a szépségedet.

Hogy miről is jutott eszembe ez a téma?

A külsőmet nem tartom szépnek. Visszagondolva, gyerekkoromban volt azért egy-két akaratlan hódításom. Egyik sem a külsőm miatt, én legalábbis úgy gondolom. Nem első látásra kiviruló vonzalmak voltak, hanem hosszabb ismeretség, közös időtöltés után alakult ki szerelem irányomban. (Volt, amelyikről csak felnőtt fejjel szereztem tudomást. :D) Sosem érdekelt a divat (tudatosan legalábbis), nem foglalkoztam a sminkeléssel, illatokkal. Szappan és dezodor, általában ennyi volt. 

A sminkelési próbálkozásomról eszembe jutott egy sztori általános iskolás koromból.
Egyszer valamiért megszereztem anyukám rúzsát. Nem is tudom, miért, sosem vettem el engedély nélkül dolgokat, de ezt valamiért bevállaltam. A szobámban, tükör nélkül kifestettem a számat. Aztán valahogyan a bátyám előkerült. Amikor meglátott, elkezdett hangosan nevetni (röhögni :p) rajtam, majd hívta anyukámat, hogy nézzen meg. Próbáltam volna elbújni, elsüllyedni, de nem tudtam. Kiderült, hogy nagyjából bohócszájat sikerült pirosítanom az arcom közepére.
Ezzel a számomra negatív élménnyel társult nálam a sminkelés. Talán ezért is temettem el a tudatom mélyére az az iránti vágyamat. :)

woman-1281830_1920.jpg

(Pexels képe a Pixabay -en)

Sosem törődtem a korommal, nem értettem, hogy emberek bizonyos kor betöltésekor miért keserednek el. Aztán a fagyi visszanyalt. Ahogy átléptem a negyedik ikszet, valami kattant bennem. Arra vágytam, hogy nőiesebben nézzek ki. Hogy csinos legyek. Vonzó. Ha másért nem, hát a gyerekeimért. Hogy egy megfelelő nőképet lássanak maguk előtt. Ne a lepukkant dolgozó anyukát, hanem a nőt, aki példaképe lehet a kislányomnak és megfelelő képet fest a kisfiamnak is, hogy majdan könnyebb legyen számukra egy megfelelő pár megtalálása. Hogy azt kaphassák, amit megérdemelnek, ne azt, ami jut nekik...

Mindennek fényében a kozmetikumok iránt is elkezdtem érdeklődni. Elhatároztam, hogy megtanulok sminkelni - merthát soha nem késő, nem igaz? :D
Első lépésként beléptem egy (két) kozmetikai márkát forgalmazó hálózatba (hát, így nem hangzik túl szépen :p).
Segítek másoknak is hozzájutni a termékekhez, ugyanakkor szeretném kihasználni az ingyenes tréning-lehetőségeket online és offline módon is. És persze lassan csődbe megyek, mert magamnak is rendelek ezt-azt. ;)

Létrehoztam egy Facebook oldalt külön erre a célra Szépségkunyhó néven. Mármint a sminkelési és testápolási termékek közvetítésére és a megrendelőimmel való kapcsolattartásra. Ha gondolod, kukkants be. :)

Fotós kihívás

Fiatal(abb) koromban motoszkált valami az agyam hátsó felében, hogy jó lenne fényképezéssel foglalkozni. Sosem volt komoly gépem ehhez, alapszintű digitális kamerával kattintgattam, ma pedig már arra sem veszem a fáradtságot, hogy azt elővegyem a modern mobiltelefonok korszakában. 

A gyerekeimmel otthon töltött években elővettem kicsit ezt az álmot, és próbáltam kezdeni vele valamit. Persze nem igazán komolyan, a meglévő anyagból próbáltam kihozni ezt-azt. Csatlakoztam a Facebookon a Gyerekpillanatok fotós csoporthoz, melyen Sáfrán Kornél segít kezdő amatőröknek is.
Nemrég indított egy online kurzust Fotós kihívás néven, hogy megadja az induló lökést a bizonytalanabbaknak. Nincsenek nagy terveim (már) a fotózással, de belevágtam, hogy lássam, mire vagyok képes.  Meg szeretek ilyesmit csinálni. :)

Az első "gyümölcse" a kurzusnak itt látható. Ez a blog a második "gyümölcs". :)

20190602_161613_1.jpg

Fotó: Benefi Krisztina

Frissítés (nov. 4.):
Létrehoztam a hivatalos Facebook oldalamat is Fotós leszek néven. 

Üdvözöllek a blogomon!

Hogy mi is ez az egész? Miről is fog szólni ez a blog?

Őszintén szólva még magam sem tudom! Az biztos, hogy olyan dolgokról fogok írni, amik újak számomra, dolgokról, amikbe belekóstolok, hogy megnézzem, mi lett volna, ha... Vagy mi lenne, ha...

Mindig szerettem a kreatív, művészi tevékenységeket, írás, rajzolás, éneklés, varrás vagy egyéb, saját kezemmel készített dolgok, de semmiben sem éreztem magam igazán tehetségesnek annyira, hogy megéljek belőle. Vagyis annakidején fel sem merült a gondolat, így a nagy átlag útját követtem - egyetem, majd elhelyezkedés alkalmazottként. Alapvetően nincs okom panaszra, jó helyen vagyok. De csak ott van a kisördög, a kora hajnali felkelések kapcsán, hogy jó lenne, ha reggelente tovább alhatnék. Ha lenne valami, ami sikerélményt nyújt az anyagi javakon is túl.. Mint a mesékben. :)

Már maga a blogolás is egy számomra (még) ismeretlen terület, de tulajdonképpen egy eszköz, hogy gondolataim eljuthassanak másokhoz. Nem, nem is másokhoz, hanem pontosan Hozzád! :)

Remélem, szívesen olvasol majd kezdeti (bénácska) próbálkozásaimról. Talán olyan leszek, mint Mekk Elek, aki szinte mindenbe belevág, míg a végén kiderül, mi a számára megfelelő hivatás. Mert még ő is tehetséges valamiben, de sosem derült volna ki, ha nem lett volna elég kitartó. Hm, így belegondolva ezt mindenképpen érdemes lenne megtanulni a vén kecskétől. :D

Nos, az első bejegyzésem elkészült. Nem is fájt. ...és Neked? ;)

 

süti beállítások módosítása